Purim avagy Sorsvetés Londonban a Győri Balett Londoni szereplése

www.wdv.hu/index.php?option=com_seyret&Itemid=54&catid=1

 

Purim, avagy a sorsvetés - Különös házasság....

Egyedi és bátor vállalkozás eredménye a Győri Balett új bemutatója. A Purim című előadás kapcsán elengedhetetlen a téma kultúrtörténeti hátterével is foglalkozni. Elsősorban azért, hogy a zsidóság és a színjáték kapcsolata, valamint a hazai színpadokon hosszú évtizedek óta alig látott ószövetségi történet és a hozzá kapcsolódó ünnep, a – keresztény farsanggal általában azonos időpontban zajló – purim átfogóbb megvilágításba kerüljön.

A zsidó vallás az ókorban istentelenségnek tartotta a színházat. A vallásbölcselőknek a hellén, majd a római hódoltság idején meghozott tilalma alól a purim vigassága nyújtotta az egyetlen kibúvót.  Eszter királyné sorsvető ünnepe az egyedüli nagy zsidó örömünnep, ritka alkalom az évezredes rend normáiból való röpke kizökkenésre. Purim idején mindenki megengedheti magának a mértéktelenséget, a duhajságot és féktelenséget: ilyenkor még a hagyományosan absztinenciára hajlamos zsidók is alaposan felöntenek a garatra. Az ünnepi asztalok roskadásig megrakva, a purimi vigasság virradatig zajlik a tanházakban, a lakásokban és az utcán. Hajdanában a szerepek felcserélődtek: e napon a marsalikok, bádchenek, vagyis a közösségek bolondjai ékesszólón prédikáltak és gyártották az imaszöveg-paródiákat a híveknek, akik közé a helyi rabbi is elvegyült. Maskarás gyerekek felnőttruhában vonultak házról házra purimi mondókákkal és dalokkal, hogy teleegyék magukat az ajándékba kapott süteményekkel. A zsidók gyakorta ruhát cseréltek keresztény szomszédaikkal: az Alföldön például számos helyen vonultak csikósruhába öltözött, nagyszakállas zsidók felpántlikázott lovas szekereken, ostort csattogtatva, kurjongatva szomszédtól szomszédig.
A perzsa királynővé lett Eszter történetét elbeszélő Megilát, Eszter könyve a zsidóság talán egyetlen olyan szent irata, melyben az istennév egyetlen alakja sem szerepel: profanizálása, dramatizálása emiatt sem váltott ki érdemi tiltakozást. A Győri Balett előadásának alapjául is szolgáló irat rövid és cselekményes: szinte kínálja magát a dramatizálásra.
A XIX. század első negyedében a Moses Mendelsson által meghirdetett zsidó felvilágosodás, a Haszkala tanainak hatására  valóságos kulturális újjászületés zajlott Kelet- és Közép-Európa zsidó közösségeiben, s az askenáz zsidók nyelve, a jiddis zsargonból kultúrnyelvvé vált. A sors különös  fintora, hogy e forradalom sodrában pont a legvallásosabb zsidó közösség, a haszidok területein szegték meg először a színjátéki tilalmat: néhány  elszigetelt kezdeményezést követően 1871-ben egy egykori rabbinövendék, Avraham Goldfaden hozta létre az első állandó – jiddis nyelven játszó – zsidó színtársulatot a fiatal román királyság hajdani moldvai fejedelemségének székvárosában, Iaşiban. (Két év elteltével a Goldfaden-trupp még egy szigorú törvényt hágott át: ekkor lépett először zsidó nő zsidó színházi deszkákra.) Azóta a valaha szigorúan tiltott színjáték több, mint elfogadottá vált: a jiddis színház a kelet-európai zsidók egyik legmegbecsültebb kultúrkincse lett.
A purimi vigasságoknak bizonyíthatóan a XV. századtól kezdődően állandó eleme lett az Eszter királyné történetét bemutató dramatikus játék. Ezek az előadások már nem az imaházakban zajlottak, és túlléptek a bábégetések és vad kereplőzések gyakorlatán: szövegeiket már lejegyezték – legkorábbi, teljes terjedelmükben máig fennmaradt példányaik a XVIII. század elejéről, Frankfurt am Mainból valók.
A zsidó színjáték első ismert darabjai zömmel efféle, ún. Purimspílek vagy a perzsa uralkodó nyomán Ahasvérosspílek (spíl: v.ö. spiel, a német ‘játék’ szó jiddis átirata), a kor keresztény Európájának dramatikus játékait (betlehemes) idéző előadások, melyeket tanházakban (jesiva) vagy magánházaknál játszottak, kizárólag az ünnepi időszakban. Eszter története a zsidó színház első, és hosszú időn át gyakorlatilag kizárólagos, repertoárdarabja lett: számtalan átirata közé most egy táncelőadás is bekerült.
Az említett teológiai okok és a szent könyv anyagának tömörsége, fordulatossága mellett még egy oka van, hogy a tilalmas színjáték a purim apropóján mégiscsak megjelenhetett: Eszter története szinte talizmánja volt a századok során véres üldöztetéseket elszenvedett zsidóságnak: egy valaha megesett diadal emlékezete a megtűrt, üldözött, gettókba kényszerített tömegek számára századokon át reményt jelentő tündérmesévé lett. Az egykor hatalmas perzsa birodalom trónjára szépsége és bölcsessége miatt emelt zsidó királyné diadalt aratott a vérei életére törő gonosz erők fölött. A purimspílekben évről évre elcsípett, majd felkötött zsidófaló gonosz főminiszter, Hámán sorsának beteljesülése igazságtétel-játékká avatta a saját bojár/herceg/püspök/király/gróf Hámánjuk uralmát nyögők számára a purimspílt.
Az ünnepen már a középkortól kezdve játszottak más, nem az Eszter könyvéből kiinduló műveket is. Az egyre változatosabb tematikájú (ám szinte mindig biblikus történeteket feldolgozó) zsidó színjáték a múlt század közepéig mégis kizárólag az örömünnep időszakára korlátozódhatott: alkalmi, így saját színpadot, színházat, főállású színházcsinálókat nem igénylő jelenség maradt az 1860-as évek elején feltűnt társulat, a zenész-akrobata-színész-táncos Brodi Énekesek (Broder Zingers) koráig.
Magyarország területén a purimspílekről sajnálatosan csekély néprajzi anyag maradt fenn. A zsidó néprajzzal is foglalkozó tudósok időről időre hangot adtak fájdalmuknak, hogy a hazai zsidó folklórkutatások mennyire erőtlenek és hézagosak. A II. világháborút követően pedig már gyakorlatilag nem volt mit gyűjteni: a hagyományokat leginkább őrző vidéki zsidó közösségek zöméből hírmondó sem maradt. Domber József losonci hitoktató művét – öt felvonásban énekkel és tánccal – Eszter történetéről 1921-ben adták ki.
A babiloni fogságtól megszabadult, de a Szentföldre vissza nem térő csoportokból alakult ki a perzsiai zsidó közösség. A hatalmas birodalom élén a purimi történet idején Ahasvéros király állt oldalán Vasti királynéval. Az uralkodó egy lakomán maga elé kérette asszonyát, hogy szépségével elkápráztassa vendégseregét. Vasti ellenszegült, mire Ahasvéros eltaszította magától, és sietve új feleséget kerestetett magának tisztviselőivel. Susán (Suza) királyi székvárosban élt a Benjámin törzséből származó Mordeháj (Mardokheus), és nevelt lánya, unokahúga, az elárvult, szépséges Eszter. Ahasvéros színe elé került a lány, akinek zsidó származásáról az uralkodó mit sem tudott, és első látásra beleszeretett, majd királynéjává tette meg. Egy nap a király életére tört két összesküvő testőre, Bigszán és Szeres, ám erről a háttérben maradó Mordeháj, aki az udvarba nem volt bejáratos, tudomást szerzett, és nevelt lányán keresztül Ahasvéroshoz is eljutott az ármány híre. A király fel is akasztatta a két bűnöst, ezután főminiszterévé emelte udvaroncát, a kevély és gonosz Hámánt, aki önmagát igyekezett a megmentő szerepében feltüntetni. Első szemléjén az új méltóság magasztaltatta magát: csak a büszke Mordeháj nem volt hajlandó térdet hajtani előtte. Hámán nagy haragra gerjedt, és elrendelte, hogy a birodalom összes tartományában ki kell irtani a zsidókat. Az udvarban sorsot vetettek a mészárlás időpontjáról  egy többoldalú pörgettyűvel. (Puru babiloni/perzsa? szó, sorsvetést jelent: innen került át többes számban, purimként a héber nyelvbe. A forgó dobókockára emlékeztető játék, az ún. trenderli a purim ünnepének egyik elengedhetetlen kelléke, ám azóta már békésebb alapon, mazsolában, aprópénzben és dióban játsszák meg a téteket.) A király szabad kezet adott főminiszterének. Mordeháj ismerte a törvényt, mely szerint a hívás nélkül az udvarba lépőkre halál vár, ezért eljuttatta lányához a rettenetes hírt. A királynak így megkésve, de tudomására jutott, hogy Mordeháj, Hámán ellenlábasa mentette meg őt az összeesküvőktől, ezért Mordehájt megjutalmazta. A férjénél kihallgatásra jelentkező Eszter felfedte zsidóságát, és kegyelmet kért népének. A feldühödött király felakasztatta a cselszövő Hámánt, mégpedig arra a kötélre, amit a főminiszter Mordehájnak szánt. A királyi rendelettel megszabadított zsidók bosszút álltak sanyargatóikon. A király Hámán posztjára Mordehájt, újonnan megismert mostohaapósát nevezte ki, aki levélben írta meg a birodalom zsidóinak, mekkora veszedelemtől szabadultak meg, egyben örökös örömünneppé tette a sorsvetés, vagyis a purim napját. Ez tehát a perzsa zsidók kétezer év óta ünnepelt szabadulásának története.
A Győri Balett Ben Turán – vagyis B.Turán Róbert drámaíró, a Magyar Zsidó Múzeum igazgatója –  librettójának alapján és szakértői közreműködésével készítette el különleges előadását. A cselekményes táncjáték koreográfiáját Juhos István és William Fomin hozta létre. A színpadon jelentős a sokaság: a huszonnégy főnyi tánckaron kívül a Jávori Ferenc vezette Budapester Klezmer Band is folyamatosan a színen van. A táncjáték formája szokatlan és merész: klezmer zenére táncoló balettegyüttes talán világviszonylatban sincs. A kihívás tehát  nagy, a pálya tele banánhéjakkal.
Menczel Róber díszlete meghökkentő: a budapesti Thália és a Győri Nemzeti Színház színpada közti jelentős méretkülönbség az előadás számos pontján zavarba ejthette az alkotókat A Tháliában monstruózus ez az indusztriális építmény. A fémlemezekből emelt piramisforma egyként utal egy másik fogság színhelyére, illetve a zikkuratokra. Az építmény két oldalán, a piramisoldal vonalát követő mellvéd mögött lépcsősor vezet a magasba, a Budapester Klezmer Band előadás alatti tartózkodási helyére. Az építmény aljában beugró kapuzat, a hátfalába és két oldalába süllyesztve hatalmas, sötét korongok, rács fedte ventillátorok. A csúcs alatt, a zenekar felett pedig még egy kör, benne a darab során a csak egyetlen pillanatban megvilágított és megmozduló kis sorsvető pörgettyű hatalmas mása.
A ventillátorok időről időre halvány füsttel telítik a színpadot. Az egész építmény gerincén – fordított V alakban – sok tucatnyi reflektor világít. A sok égő távolról akár mécses sornak is beillik – egy sírkövön. Menczel díszlete célszerű és ésszerű: mondernségével, puritánságával fegyelmezi a buján tobzódó cselekményt, higgasztja a színpad kavargó tömegjeleneteit, időtleníti a történetet.
A nyitó jelenetben William Fomin öreg zsidó alakjában idézi meg a históriát: ő az egyetlen figura, akire Ingrid Göttlicher jelmeztervező azonosíthatóan zsidó jelmezt tervezett. A kaftános, kalapos alak hatalmas, öreg ládából veszi elő a Megilát, a történetet tartalmazó tekercset. Az irat letekeredik, megszólal a klezmer, elindul a balett Különös, szép találkozás, szokni kell.
Hirtelen tarka, vásári forgatag lepi el a csendes színt, megelevenednek a lapokon hullámzó ősi szavak.  A susáni színt látjuk: buja asszonyok, virtuskodó férfiak, akrobaták, mágusok romantikus összképét. A szcénán áthaladó, izgatott udvaroncok Vasti királynét keresik. A libbenő fehér anyagdarabokból készült, mezopotámiai szobrocskákat idéző ruhájú büszke asszony hatalmas, korong alakú tükörben nézegeti, csinosítja magát. A hívásnak nem enged, mire ura színe elé vonszolják, ahol megfosztják koronájától. Ekkor a méltóságteljes Mordeháj vezette zsidó piaci árusok groteszk, szellemes, szinte revüszerű tánca következik: a kakaskodó perzsa macsók helyett itt dolgos zsákcipelő alattvalókat látni. Öltözetük anyagának függőleges csíkjai mellbevágóan emlékeztetnek a KZ-uniformisra: az utalás, ha az, egy kissé erős és – a történet ismeretében – erőltetett is. Mordeháj gazduram és közösségének szorgos mindennapjai kedélyben, alázatban telnek. A zsidó szüzek csoportjának tüzes táncát Ahasvéros asszonyvadászó hivatalnokai mustrálják. A táncba érkező Eszter azonnal felkelti figyelmüket. (Cserpák Szabina a hősnő szerepében szikár és alázatos. Manírok és túljátszottság nélkül ábrázol jellemet, és  amellett nagyszerűen táncol.)
Hámán miniszter a zsidó piacon, mintha paradicsomok között turkálna, úgy válogat a hajadonokban: királya elé vezetteti a legszebbeket, de egyedül Eszter lobbantja lángra az uralkodó szívét. Lekapja a lány derekáról annak kendőjét, aki erre ijedten elmenekül. A perzsa katonák Eszter keresésére indulnak. A brutális kutatást zaklató zene és félelmetes fények kísérik: a martalócok már-már elkapják a választottat, mikor éles fény hullik a megdermedő Eszterre: csodás menekülés tanúi vagyunk.
A következő pillanatban már a Vasti és Hámán által felbujtott merénylőket, Bigszánt és Szerest látjuk a király felé lopakodni, akit Mordeháj riaszt. A rajtakapott merénylőket a gyorsan előkerülő, álságos Hámán öleti meg. (Müller Ervin Hámánja igazán elkapott jellemrajz: tobzódik a gonoszságban, gyáva,  sunyi és nagyképű, igazi mesebeli gonosz minden mozdulatában.)
A főminiszteri kinevezést díszes, fekete kabát jelképezi: ezt ölti magára az új uraság, akit hajbókolva köszöntenek alattvalói. Ötletes, ahogy  Hámán többször nekifut a sorfaluknak, s akihez odaér, az térdet és fejet hajt. Mordeháj egyenesen áll. Hámán újra és újra nekilendül, nem hisz a saját szemének. Még egy biccentést se kap.
A díszletpiramis magasában egyszerre éles fény világítja meg az eddig teljesen láthatatlan óriási pörgettyűt. Vészjósló zene kíséretében forognak az oldalai, melyek közül kettő fehér, kettőn hatalmas vérfoltok látszanak. A szerkezet a fehér oldalon áll meg, de Hámán gonosz mágusként kinyújtott karjaival szuggerálva tovább billenti a hatalmas pörgettyűt a véres oldalra.
A zsidókra rettegés telepszik. A félelemtől félőrülten keresnek menedéket, zenei kíséretül most Fekete László főkántor gyönyörű liturgikus éneke szolgál. Eszter megjelenésekor egyszerre megvilágosodik, és a színpad hatalmas háttere sötétbe borul s csillagos éggé változik. A romantikus képben a magasból aláereszkedett hegedűs-angyal, az azúrkékbe öltözött Illényi Katica bocsátja útjára a lányt, aki a számára életveszélyessé vált királyi udvarba indul. Ahasvéros, a méltóságteljes uralkodó – a kiemelkedő alakítást nyújtó Pátkai Balázs – elbűvölten öleli magához szerelmesét. A következő kép már egybekelésüké: fekete csuhás alakok hatalmas tekercsbe csavarják összeölelkezett testüket. A héber betűkkel teleírt vászonanyag a Tóratekercset szimbolizálja. Eszter megkapja Vasti koronáját, és a kocka végleg visszafordul, a veszedelem elhárul, a főminiszter kegyvesztetté válik, mert Ahasvéros rádöbben, szerelmese az a zsidó lány, akit udvaroncai Susán piacán hiába kergettek. Az előadás fináléja balettbe oltott folklór: hőseink hagyományos zsidó táncot lejtenek, perzsa és zsidó alattvalók ünneplik a nászt és a békességet. Hámán kötélre kerül, a gonosz alól a díszletépítmény mellvédjén kirúgják a dobogót.
A Győri Balett előadása láttán rácsodálkozhatunk eddig ősidegennek tartott műfajok egymásra találására. A balett és a kelet-európai zsidó hangszeres népzene különös nászának élvezetes a gyümölcse: nem valamiféle élettelen hibrid jött létre, mert az első percek álmélkodását és meglepettségét két felvonásnyi szépség és eredetiség követte. Az előadás alakjai hiteles karakterek, az Ószövetség cselekménydús szent irata alapján írt forgatókönyv élvezetes. A koreográfia, a zenei anyag, a szcenika igényes, a darab nem válik illusztrált koncertté, a zenészek valóban helyet kapnak a színpadon, kiléphetnek a „szolgáltatói” funkcióból. Az esten mindenki izgalmas kaland részese lehetett.

Purim, avagy a sorsvetés  Győri Balett
Díszlet: Menczel Róbert
Jelmez: Ingrid Göttlicher
Fény: Hécz Péter
Hang: Vidos Tibor
Szcenika: Molnár Tamás
Szövegkönyv: Ben Turán
Zene: Jávori Ferenc „Fegya”
Koreográfus: Juhos István, William Fomin
Előadják: Cserpák Szabina, Pátkai Balázs, Demcsák Ottó, Pintér Tímea, Müller Ervin, Zádorvölgyi László, Szigeti Gábor, Tárnoki Tamás, William Fomin, Afonyi Éva, Ábrahám Zoltán, Balogh Norbert, Becker Szabolcs, Bombicz Barbara, Fuchs Renáta, Horváth István, Kara Zsuzsanna, Kertész Péter, Kovács Szilárd, Ócsag Anna, Sándor Zoltán, Sóthy Virág, Szántai Hajnalka, Velekey László
Zenészek: Illényi Katica, Jávori Ferenc „Fegya”, Kiss Gábor, Kohán István, Nagy Anna, Tamás Gábor, Végh Balázs


Ellenfény Offline - 1999 - 1999/4. - Visszfény - Különös Házasság

http://www.ellenfeny.hu/